​​

 

 

A történetem

​​

​

 

Az önismereti utam nem könyvekkel kezdődött (bár igazi könyvmoly vagyok), hanem egy olyan életszakasszal, amely kívülről teljesen rendben volt - belül mégsem éreztem ugyanezt az elégedettséget. A karrierem már fiatalon ívelt felfelé, teljesítettem, gyarapodtam, de a belső narratívám teljesen máshogy szólt - nem éreztem magam boldognak.

Egy ponton világossá vált: nem élhetek - és nem is fejlődhetek - tovább úgy, hogy közben ignorálom azt a küzdelmet, ami bennem zajlik.

Szerencsés esetben ekkor indulunk el befelé.

​

​

Az önismeret először a gyerekkoromhoz vitt vissza és megértettem, hogyan formáltak azok a korai élmények, amelyekre akkor még nem voltak szavaim - csak a lázadásom. A környezet túlzó elvárásai, a bántalmazó légkör, a kimondatlan dinamikák - mindezek alakították azt az érzékenységet, amellyel ma is figyelem a világot. Újra kellett kapcsolódnom ahhoz a fiatal gyermekhez, aki túlélésből épített kemény páncélt, és megtanulni úgy használni az adottságaimat, hogy védekezés helyett belső erővé váljanak.

​

A felnőtt életemben ezt a belső világot kellett összehangolnom a külső szerepeimmel. Analitikus gondolkodásom először a könyvelés felé terelt, de pár év után egyre erősebben éreztem, hogy az igazi kíváncsiságom nem a számok, hanem az ember felé húz. Mindig is érdekelt, mi mozgat bennünket, hogyan hozzuk a döntéseinket, hol akadunk el - és hogyan tudunk továbblépni.

​

Ez a kíváncsiság az idő előrehaladtával nemhogy csillapodott, hanem egyre inkább erősödött bennem. Vezetőként több csapattal volt alkalmam együtt dolgozni, ahol újra és újra megtapasztaltam: minden teljesítmény mögött ott van az ember a motivációival, az erőforrásaival és azzal a belső történettel, ami zajlik benne.

​

​

És ha ezek nincsenek egymással összhangban, semmi más sem lesz rendben.

​

 

Ezért először a humán és szervezetfejlesztési terület felé fordultam, hogy rendszert és szakmai keretet adjak annak, amit ösztönösen már régóta figyeltem, éreztem. ​

A keleti filozófiák, a pszichológia, a coaching, a mentori képzések számomra ennek az útnak a természetes folytatásai. Egy olyan egyedi szemlélet alakult ki bennem, ahol a figyelem, a tisztánlátás, a kíváncsiság és az emberi működés mély megértése találkozik.

​

​

Jelenleg több mint tíz éve élek külföldön a családommal, így tapasztalatot szereztem arról a csendes, mindennapi belső munkáról, amit egy új közegben való létezés hoz magával. Arról, hogyan találom meg újra önmagam a megszokott kapaszkodók nélkül, hogyan teremtek otthont - kívül és belül. Ez a tapasztalat mélyen formálta azt, ahogyan ma az emberekhez fordulok: megmutatta, milyen rétegei vannak az újrakezdésnek, a bizonytalanságnak, a rugalmasságnak és annak, amikor valaki egyszerre keresi a helyét és önmagát.

​

Ma már nemcsak magamért járom ezt az utat, hanem azért is, hogy másokat kísérjek abban, hogy visszataláljanak a saját belső értékeikhez és iránytűjükhöz - ahhoz, ami valóban hívja őket.​

​​