A „nem” szó mindössze három betű. Rövid, tiszta, és szerkezetileg végtelenül egyszerű. Mégis, a legtöbb ember számára a kimondása nehezebb, mint egy Shakespeari monológ elszavalása a nagyszínpadon. De nézzük meg a dolgot érzelmi dráma nélkül, tisztán strukturális szempontból. A „nem” nem egy agresszív fegyver, és nem a külvilág elleni hadüzenet. A „nem” egy határvonal. Olyan, mint egy jól tervezett beléptetőrendszer vagy egy ajtó: ha becsukod, nem a világot zárod ki, hanem a

Wayne Dyer Vannak olyan mondatok, amelyek egyszerűen megállítják az embert. Számomra Wayne Dyer híres gondolata pontosan ilyen. Amikor először olvastam, nem egy csinnadratta-szerű megvilágosodás ért, hanem egy halk, belső suttogás: „Nézz körül újra, Judit, mert talán nem is azt látod, ami valójában ott van, hanem csak azt, amit gondolsz róla.” Dyer ezt a gondolatát a Kérd és megadatik (Esther és Jerry Hicks) előszavában idézi fel, és valahogy ott, abban a kontextusban különös