Ha most megkérdezném tőled, hogy mi a legnagyobb félelmed, valószínűleg külső dolgokat neveznél meg: a bizonytalanságot, a kudarctól való rettegést, vagy épp a magányt. Van azonban egy sokkal ősibb, láthatatlanabb félelem, ami ott sündörög a mindennapjainkban. Ez pedig nem más, mint a saját belső világunkkal való szembenézés. Gyakran mondogatjuk, hogy szeretnénk jobban lenni, fejlődni akarunk, mégis, amikor valóban esélyünk nyílna mélyre ásni, hirtelen találunk egy halom elin

Hányszor mondtad ma, hogy „jól vagy”, miközben a lelked mélyén egy egész vihar tombolt? Mindannyian ismerjük ezt a forgatókönyvet. Megkérdezik a munkahelyünkön vagy otthon, hogy vagyunk, és a válasz automatikusan kibukik a szánkon: „Jól.” Vagy a másik véglet: „Kicsit fáradtan.” De vajon ez a néhány sablonos szó valóban kifejezi azt a komplex belső világot, amit aznap megéltünk? Mi van a „jól” mögött? Csalódottság? Megkönnyebbülés? Biztonságra vágyás? Vagy épp elszigeteltség?